Glikopirróniummal kezelt középsúlyos és súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegek állapotának kérdőíves értékelése valós körülmények között. AMULET-vizsgálat

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) sok szervrendszert érint, ezért a légúti áramlás korlátozottságának mértéke önmagában nem tükrözi a COPD teljes betegségterhét. Magyarországon nincsenek a járóbeteg-ellátásban alkalmazott COPD-kérdőívekről országos adatok, így arról sem, hogy a betegek mennyire találják könnyűnek vagy nehéznek a kitöltést. Célkitűzés és módszer: A vizsgálat célkitűzése az egészségi állapotra vonatkozó, beteg által kitöltött, irányelvek javasolta kérdőívek (CCQ, CAT, mMRC, EQ-5D-5L) eredményeinek értékelése olyan COPD-s betegeknél, akik a mindennapos betegellátásban, 16 hetes kezelési szakaszban glikopirrónium-bromid-terápiát kaptak (korábban terápiában nem részesültek, vagy kiegészítő kombinációban más hörgőtágítókkal kapták, vagy váltás történt egyéb terápiáról). A vizsgálat nyílt elrendezésű, multicentrikus, beavatkozással nem járó, megfigyeléses volt. Eredmények: A vizsgálatba vont 527 beteg átlagéletkora 63,8 ± 9,64 év, az átlagos FEV1 59,8 ± 15,12% volt. Az első és az utolsó vizit között, mindhárom kezelési csoportban, klinikailag jelentősen csökkentek a CCQ-átlagpontszámok, az összes CCQ-alpontszám, a CAT- és az mMRC-pontszámok, növekedtek ugyanakkor az EQ-5D-5L- és a VAS-pontszámok. A vizsgálók szerint a CAT-teszt jobban tükrözte a betegek állapotát (84,7%), mint a CCQ vagy az mMRC. A betegek szerint is a CAT-teszt a legegyszerűbb és a legkönnyebben érthető (83,2%). Az utolsó viziten szignifikáns különbség volt a CCQ- és a CAT- (rs = 0,711, p<0,001), a CCQ- és az mMRC- (rs = 0,524, p<0,001), illetve a CAT- és az mMRC- (rs = 0,475, p<0,001) pontszámok között. Következtetés: Eredményeink azt igazolták, hogy a CAT-teszt a legkönnyebben érthető a betegeknek, és a vizsgálóorvosok szerint is a CAT tükrözte a legjobban betegeik állapotát, így a CAT-teszt tűnik a legígéretesebb eszköznek a COPD tüneteinek értékelésében. Orv Hetil. 2020; 161(8): 295–305.