Disorders of hemostatic system in patients with malignant disease, especially in view of venous thromboembolism

Abstract

A szolid malignus kórképekben laboratóriumi módszerekkel igazolható fokozott trombózishajlam a daganatsejtek haemostasisrendszerre gyakorolt aktiváló hatása következtében alakul ki. Az aktiváló hatás a daganatsejtek és a koagulációs rendszer különböző alkotóelemei (véralvadási faktorok, thrombocyták, endothel, fibrinolitikus rendszer) közötti interakció révén alakul ki, s ez vezet a protrombotikus állapottól a haemostasisrendszer klinikailag megnyilvánuló zavaraihoz. Célkitűzés: Retrospektív analízis során a szerzők arra kerestek választ, hogy nagy esetszámú szolid malignus daganatos betegben milyen jellegű és gyakoriságú haemostaticus rendellenességek fordulnak elő. Módszer: Az 1996 és 2004 közötti időszakban 1381 betegben hisztológiai és/vagy citológiai vizsgálat révén kórisméztek szolid malignus megbetegedést. A betegek többsége primer bronchopulmonalis kiindulású karcinómában szenvedett ( n = 1140). A többi esetben emlő-, colorectalis, vese-, húgyhólyag-, pajzsmirigy- és pancreaslokalizációjú volt a malignus folyamat, mesotheliomát hat betegben kórisméztek. A stádiummegállapító vizsgálatok alapján a betegek nagyobb hányada előrehaladott klinikai stádiumú volt. A daganatos betegekben azt vizsgálták, hogy milyen jellegű és gyakoriságú haemostaticus rendellenesség fordul elő, különös tekintettel a vénás thromboemboliák előfordulására. Külön is figyelmet fordítottak a meglevő nem malignus társbetegség szerepére a haemostaticus rendellenességek kialakulása szempontjából. Eredmények: Az 1381 rosszindulatú daganatos betegben 397 esetben (28,7%) észleltek klinikailag megnyilvánuló haemostaticus rendellenességet. Leggyakoribbnak a mélyvénás trombózis és akut pulmonalis embólia bizonyult ( n = 305, 22%). Egyéb jellegű haemostasiszavar (migráló felületes thrombophlebitis, szeptikus trombózis, akut diffúz intravascularis coagulatio, microangiopathiás haemoliticus anaemia) 71 betegben fordult elő, amely 6,7%-nak felel meg. A haemostaticus eltéréssel járó malignus kóresetek 40%-ában nem malignus társbetegséget észleltek, különböző cardialis megbetegedések, valamint a krónikus obstruktív tüdőbetegség dominanciájával. A fokozott trombóziskészséget kiváltó szisztémás okok mellett közel 10%-os gyakoriságban a jelentős nagyságú lokoregionális tumorvolumen is hozzájárult a vénás keringési zavar kialakulásához. Következtetések: Szolid malignus betegekben a daganatsejtek és a koagulációs szisztéma egyes alkotóelemei közötti interakció fokozott trombózishajlam kialakulásához vezet, melynek következtében különböző klinikai megjelenésű haemostasis-rendellenességek jelentkezhetnek. Ezen haemostasiszavarok közül a klinikai gyakorlatban leggyakrabban a vénás thromboemboliák fordulnak elő. Idiopátiás vénás trombózisok eseteiben célzott vizsgálatok elvégzése indokolt az aszimptomatikus (okkult) malignus betegség igazolása, illetőleg kizárása céljából.