The maternal and fetal outcome of 122 triplet pregnancies

Abstract

A hármasiker-szülések jelenlegi gyakorisága a meddőségi kezelések eredményeként a természetes előfordulás 4–5-szöröse. Az anyai szövődmények és a kedvezőtlen perinatalis kimenetel kockázata rendkívül magas. 1998 óta lehetőség van az embriók/magzatok számának redukciójára annak érdekében, hogy a megmaradó embriók/magzatok esélyei javuljanak. A hármasiker-terhességet viselő várandósok megfelelő tájékoztatásához hozzátartozik, hogy pontos felvilágosítást kapjanak a terhesség redukció nélküli továbbviselése esetén várható anyai és magzati kockázatokról. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján keresztül bemutatni a nem redukált hármasiker-terhességekkel kapcsolatos anyai szövődmények kockázatát, a perinatalis mutatókat és a neonatalis szövődmények előfordulási gyakoriságát. Módszer: Tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban befejeződött hármasiker-terhességeket vizsgáltuk. Beválasztási kritérium volt, hogy a 18. terhességi héten elvégzett ultrahangvizsgálat során mindhárom magzat életjelenséget mutatott. Eredmények: 122 hármasiker-terhesség közül 8 esetben (6,6%) középidős vetélés zajlott le a 20–23. héten, 114 eset (93,4%) szüléssel végződött. Anyai haláleset nem volt. Terhesség által kiváltott hipertónia az esetek 16,7%-ában, terhességi cukorbetegség 18,4%-ban fordult elő. A szülés előtt thrombocytopenia 20,2%-ban, anémia 16,7%-ban, cholestasis 9,7%-ban jelentkezett. A tocolysist igénylő, idő előtti méhtevékenység gyakorisága 57,9% volt, idő előtti burokrepedést 32,5%-ban észleltünk. Cerclage-műtét az esetek 15,8%-ában történt, szteroidprofilaxisban a hármasiker-terhesek 69,3%-a részesült. A terhességek hossza átlagosan 32,3 ± 3,2 hét volt. Az igen éretlen (<28. hét) koraszülések aránya 8,8%, az éretlen (<32. hét) koraszülések aránya 42,1% volt. Az élve születettek átlagos 5 perces Apgar-értéke 9,2 ± 0,8, átlagos születési súlya 1664 ± 506 g volt. A magzatok 38,0%-a igen kis (<1500 g) születési súllyal jött világra. A késői magzati halálozás 23,4‰, a perinatalis halálozás 64,3‰, a tisztított perinatalis halálozás 27,4‰ volt, melyek kedvezőtlenebbek, mint szinguláris terhességben. Súlyos fejlődési rendellenesség a magzatok 11,7‰-énél volt észlelhető. Megszületés után az újszülöttek 54,4%-a szorult lélegeztetésre. Intracranialis vérzés az újszülöttek 4,3%-ánál, respiratiós distress szindróma 17,1%-ban, transitoricus tachypnoe 5,2%-ban, szepszis vagy pneumónia 25,5%-ban, újszülöttkori sárgaság 11,4%-ban fordult elő. Következtetések: Az anyai és a magzati kockázatok ismerete igen fontos ahhoz, hogy a hármasiker-terhességgel éppen szembesülő betegek megalapozott döntést hozhassanak a terhesség kihordásáról vagy a redukció lehetőségének igénybevételéről.