Clinical pharmacological aspects of the proton pump inhibitor therapy – importance of pharmacogenetic differences in the clinical practice

Abstract

A protonpumpa-gátlók (PPI) a gastrooesophagealis reflux és más savfüggő betegségek kezelésében széles körben használatosak. Az omeprazol, lansoprazol, pantoprazol, rabeprazol és esomeprazol hatékonyan gátolják a gyomorsav-szekréciót a protonpumpa, H + /K + -adenozin trifoszfatáz (ATPáz) bénításával.E vegyületek döntően CYP-mediált oxidatív metabolizmusában megfigyelhető különbségek kifejezett egyéni eltéréseket okozhatnak a savszekréció gátló hatásban. A PPI-kezelés során fellépő gyógyszerkölcsönhatások nagy része szintén e metabolikus folyamatokhoz köthető.A PPI-k átalakításában elsősorban a CYP2C19 és a CYP3A4 izoenzimek vesznek részt; aktivitásukat részben exogén hatások, részben endogén (farmakogenetikai) tényezők módosíthatják. Napjainkban elérhetővé vált az egyes genotípusok (homozigóta extenzív, heterozigóta extenzív metabolizálók és lassú metabolizálók) PCR, DNS chip módszerrel történő vizsgálata, mely egyre több magyarázattal szolgál a terápiás válaszokban megfigyelhető egyéni eltérések megértéséhez.A genotípus meghatározása a klinikai gyakorlat számára jelentős segítséget nyújthat az optimális kezelési forma kiválasztásában, és egyénre szabott savszekréció-gátló terápia kialakításában, különösen PPI-kezelésre non-responder gastrooesophagealis reflux, vagy fekélybetegség esetében, illetőleg sikertelen eradikációs kezelést követően.