A demográfiai és klinikai faktorok hatása a poststroke afázia súlyosságára

Abstract

Háttér és cél – A poststroke afázia súlyossága számos demográfiai, laesiospecifikus és klinikai faktorral összefüggést mutathat, az eredmények azonban az egyes faktorok jelentőségét tekintve ellentmondóak. A jelen kutatás célja a demográfiai és klinikai faktorok afáziasúlyosságra, valamint a receptív és az expresszív nyelvi képességekre gyakorolt hatásának vizsgálata volt magyar anyanyelvű mintán. Módszerek – A kutatásban 94, többségében egyoldali, bal féltekei stroke (87,88%) utáni afáziát mutató személy vett részt. Többszörös stepwise lineáris regresszió segítségével vizsgáltuk a lehetséges prediktorok – nem, életkor, iskolázottság, az agyi történés óta eltelt idő, etiológia, lokalizáció, kisérbetegségek következtében kialakuló patológiás agyi elváltozások és egyéb neurogén kommunikációs zavarok/nyelészavarok társulása – és a nyelvi kimenet közötti kapcsolatot. Kimeneti változóként a Magyar Afázia Szűrőtesztben elért összpontszámot, a szűrőteszt receptív nyelvi mutatóját és a szűrőteszt expresszív nyelvi mutatóját emeltük a regressziós modellbe. Eredmények – Mintánkban az alacsony iskolai végzettség, a patológiás elváltozások (fehérállományi hipodenzitások/ hiperintenzitások és subcorticalis lacunaris laesiók) megjelenése és a beszédapraxia társulása súlyosabb afáziával, a patológiás elváltozások és a beszédapraxia társulása alacsonyabb expresszív nyelvi teljesítmén ­ nyel járt együtt. Az iskolai végzettség, a patológiás elváltozások megjelenése és a nem a receptív nyelvi teljesítményt jósolta be (mindhárom modell esetén p < 0,05). Következtetés – A patológiás elváltozások és a beszédapraxia társulása, az iskolázottság és a nem hatással lehet a nyelvi kimenetre poststroke afázia esetén. Eredményeinket a nemzetközi szakirodalom tükrében részletesen tárgyaljuk.