A rumináció és a szkizotip személyiségvonások összefüggései pszichotikus zavarral élők és sine morbo személyek körében

Abstract

Háttér és cél – Noha a rumináció és a szkizotip vonások transzdiagnosztikus jelenségnek tekinthetőek, és egészséges populáción belül is előfordulhatnak, viszonylag kevés kutatás foglalkozott a téma vizsgálatával klinikai és mentális betegséggel nem rendelkező csoport együttes bevonásával. A jelen vizsgálat célja, hogy mentális betegséggel élő és egészséges személyeket összehasonlítva, transzdiagnosztikus megközelítéssel világítsa meg a szkizotip vonások és a rumináció kapcsolatát. Módszerek – Pszichotikus zavarral élőket (paranoid szkizofrénia, hebefrénia, szkizoaffektív zavar stb.) (n = 30), valamint mentális betegséggel nem diagnosztizált kontrollszemélyeket (n = 67) toboroztunk. A rumináció és a szkizotip vonások összefüggéseit önbeszámolós kérdőíves módszerrel vizsgáltuk, keresztmetszeti elrendezéssel. A szkizotip vonások mérésére az Oxford-Liverpool Inventory, a rumináció szintjének meghatározására a Ruminatív Válaszstílus Kérdőív szolgált. Eredmények – A vizsgálat eredményei szerint a szkizotip tünetek (β = 0,575; p < 0,001), azon belül is a kognitív dezorganizáltság (β = 0,459; p < 0,001) és a szokatlan élmények (β = 0,221; p = 0,029) szignifikánsan magyarázták a rumináció mértékét. Következtetés – Felvethető, hogy a rumináció és a szkizotip vonások közötti összefüggés hátterében a kognitív gátló funkciók csökkent működése áll.