Iskolai elsősegélynyújtás oktatás a Pécsi Tankerületi Központban – kihívások és lehetőségek

Abstract

Bevezetés: Az iskolai keretek között megvalósuló elsősegélynyújtás oktatás megfelelő módszer lehet a cselekedni képes laikus elsősegélynyújtók számának növelésére. Kutatásunk célja volt felmérni a helyzetet a Pécsi Tankerületi Központ fenntartása alá tartozó általános- és középiskolákban. Módszer: Kutatásunkat a Pécsi Tankerületi Központ intézményeiben végeztük. Az adatgyűjtés saját szerkesztésű kérdőív segítségével történt 2019. március és június között. A kérdőív a következő kérdéscsoportokat tartalmazta: (1) szociodemográfiai jellemzők, (2) saját tapasztalatok és attitűd az elsősegélynyújtás oktatásával kapcsolatosan, (3) a jelenlegi helyzet, lehetőségek és nehézségek a munkahelyül szolgáló intézményben. Eredmények: A kérdőívet 43 intézményből összesen 114 fő töltötte ki. Mindössze a kitöltők 32,5%-a tudta, hogy a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza az elsősegélynyújtást. A kitöltők 63,2%-a gondolta úgy, hogy az elsősegélynyújtás oktatásnak kötelezőnek kellene lennie gyermekkorban. Az intézmények 12,3%-ában zajlik rendszeresen elsősegélynyújtással kapcsolatos program, melyek 17,6%-a valósul meg tanóra keretein belül. A megkérdezett pedagógusok 7%-a oktat jelenleg elsősegélynyújtást, 16,7-uk szívesen végezné ezt a tevékenységet, 43,9%-a ellátná ezt a feladatot, de csak ez irányú továbbképzés után. A kapott válaszok alapján a leggyakoribb gátló tényezők a következők voltak: időhiány, kevés elsősegélynyújtással és ennek oktatásával kapcsolatos tapasztalat, a tantervbe történő „nem illeszkedés”. Következtetések: A megkérdezettek válaszaiból kapott eredmények lehetőséget teremthetnek beavatkozási pontok meghatározására, viszont a helyzet javítása érdekében tágabb értelmezés és több szektor együttműködése szükséges, csak így érhető el valódi eredmény.