Abstract
A társadalmi élet mediatizációja a mindennapi gyakorlatok sokaságát formálja át, így a gyalogos és a gépkocsis útkeresést is. A mozgások mediatizációjának átfogó, több területet érintő folyamatából a tanulmány a GPS-es navigációs eszközök széleskörű használatára és hatására fókuszál. Amióta terjed a műholdas navigációs rendszerrel ellátott navigációs eszközök használata, azóta növekszik – mind a köznapi beszédben, mind a zsurnalisztikai írásokban, mind a tudományos publikációkban – az aggodalom a rendszeres használat vélt/valós negatív következményeit illetően. A GPS-es navigáció hatásait középpontba állító empirikus kísérleti kutatások arra az eredményre jutottak,hogy a műholdas navigációs eszközök használata rontja a térbeli tájékozódóképességet, a térérzéket, a téri memóriát. Az e kutatásokban széles körben osztott elméleti értelmezés szerint a GPS-es eszközök hatására meglazul, felszínessé válik a térbeli környezethez fűződő viszony.
A tanulmány az érzékelés fenomenológiájára és a vegyes terek elméleteire alapozva amellett érvel, hogy a GPS-es navigációt nem elégséges pusztán a fizikai környezethez fűződő viszony meglazulásaként, a téri viszonyokból való kiágyazódásként értelmezni. A tanulmány alternatív elméleti értelmezést javasol, mely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a mozgás mediatizálódása egyúttal azt is jelenti, a GPS-es eszközök által a felhasználók aktívan új kapcsolódásokat hoznak létre hibrid terekhez, melyekbe számos szállal aktívan beleszövik magukat.