Abstract
A világgazdaság vezető városainak azonosítása döntően két irányzat, a John Friedmann-féle világváros-hipotézis és a Saskia Sassen által jegyzett globálisváros- koncepció mentén történik. Jelentős különbség azonban a két irányzat között, hogy míg előbbi a világvárosok kijelölése szempontjából a hagyományos termelést végző multinacionális vállalatok székhelyválasztását tartja döntő fontosságúnak, addig utóbbi azokat a városokat tekinti globális városnak, amelyekben a pénzügyi szervezetek, illetve a posztindusztriális világcégek minél nagyobb mértékben koncentrálódnak. Mivel napjainkban inkább a globális város megközelítése nyert teret, a multinacionális vállalatok szerepe a vezető városok kijelölése szempontjából leértékelődött. Megfigyelhető azonban egy újonnan kibontakozó tendencia: bár a nemzetközi pénzpiacokat évtizedek óta változatlanul mindössze néhány globális város (New York, London, Tokió, Párizs) ellenőrzi, a feltörekvő gazdaságok vezető városai egyre hatalmasabb vállalatokkal képviseltetik magukat a világgazdaságban, és a piacszerzés érdekében egyre kiélezettebb versenyre kényszerítik a fejlett világból származó társaikat. A felszín alatt a hagyományos termelésorientált világgazdaság intenzíven változik, irányításában pedig jellemző földrajzi elmozdulások mutathatók ki.Az elemzés első felében a vezető gazdasági központokat rangsorolom irányító és ellenőrző funkciójuk alapján 2006-ben és 2014-ben, az elemzés második felében pedig a világgazdaság egyre erősödő regionális központjait mutatom be.