Innovációs periféria a rurális periféria?

Abstract

Az innovációk termelésének főáramú elméletéből következtethetünk arra, hogy az innovációk létrejöttének színterei meghatározó mértékben a városi központok és agglomerációk. Kutatásunk célja a tudományos megközelítések plurálisabbá tétele a térbeli innovációtermelésről. A szakirodalom szintetizáló áttekintésével választ adunk arra a kutatási kérdésre, hogy az innováció milyen mértékben köthető a központi urbánus és a vidéki periférikus területekhez. A dolgozat következtetése az, hogy az innováció folyamatával kapcsolatban a kutatások túlnyomó többsége a központokat vizsgálja, pedig az megtalálható a perifériákon is. A perifériák innovációs tevékenysége azonban sok esetben lassú, rejtett és a helyi hagyományokra és adottságokra épül. Az innováció így a központokban sűrűsödhet, de a perifériákon is jelen lehet. A perifériákon viszont kevésbé észlelhető, mert az innovációs folyamat végső szakaszai a városokhoz kapcsolódhatnak. Emiatt további kifejtést és vizsgálatokat igényel a szakirodalmi álláspont, mely szerint innovációk a központokban jönnek létre. A periféria innovációs folyamatai alig kutatott területnek számítanak. A szakirodalmi álláspontokat széles körben integrálni képes elméleti alapvetés lehet, hogy az innovációkat hálózatok, különösen azok sűrűsödési pontjai hozzák létre.