Formálódó peremterületek: a szegénység és a jóléti szuburbanizáció egymás mellett élése hazai városok példáján

Abstract

A hazai településhálózat sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett a külterületeken és a belőlük létrehozott egyéb belterületeken is életvitelszerűen laknak. A vidéki centrumok újrastruktúrálódó peremterületein a térfolyamatok települési szint alatt is differenciálódnak, gyorsan városiasodó terek mellett rurális zárványok alakulnak ki. Kutatásunk során Győr, Szeged, Zalaegerszeg valamint Hódmezővásárhely és környezetük mintaterületén vizsgáltuk meg, hogy a szegregáció hogyan jelenik meg a helyi lakosság és a döntéshozók diskurzusában, továbbá megpróbáltuk feltárni néhány, a szegregáció fennmaradásához hozzájáruló településföldrajzi és jogi tényezőt. A felmérés alapján az etnikai szegregáció mellett jelentős a jövedelmi különbségekre visszavezethető elkülönülés, és esetenként a külterületek földrajzi izolációja miatt az ott élők súlyos hátrányokat szenvednek el. 1990 után és a 2008-ban kibontakozó pénzügyi válság következtében a prekariátushoz tartozó háztartások nagy arányban áramlottak ezekre a területekre, nagyrészt a városból kiszorulók, vagy a távoli vidéki falvakból az elhelyezkedés reményében érkezők. A társadalmi tőkék torzult jellegéből adódóan a megkötő tőke túlereje, a városvezetők társadalmi problémák felett „szemet hunyó” gyakorlata mellett a földügyi és építészeti szabályozás is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltástól napjainkig szegregátumok alakuljanak ki, azonban a helyi diskurzusban jóval több területet tartanak számon szegregátumként, mint ahány a terepi felmérés alapján ténylegesen annak tekinthető.