A diverzitási indexek alaptípusai és alkalmazási lehetőségei az etnicitáskutatásban

Abstract

A tanulmány a nemzetközi szakirodalom fontosabb diverzitási indexeinek tipizálásával, a köztük levő logikai kapcsolatok feltárásával és a nevezéktan egységesítésével foglalkozik. Az indexek aszerint csoportosíthatók, hogy a diverzitás mely formáját mérik (a fragmentációt vagy a polarizációt), illetve hogy alkalmaznak-e valamilyen súlytényezőt vagy sem. Az elemzés Schaeffer nyomán megoldási javaslattal él az értékrendbeli különbségek – mint kulturális távolságok – integrálására a súlyozott indexek képleteibe. Egy hipotetikus település ezer darab, véletlenszerűen generált etnikai összetételét összevetve az elemzés rávilágít a diverzitási indexek működési elvére és egymáshoz való viszonyára. Bár az indexek közötti korrelációs együtthatók magasak, közepes és magas értékeknél a ponthalmazok szóródása mindenütt nagy. A leglátványosabban ez a súlyozatlan és a súlyozott fragmentációs indexek esetében jelentkezett, hiszen azonos százalékos arányokhoz azonos súlyozatlan értékek, de jelentősen eltérő súlyozott értékek társulhatnak annak függvényében, hogy attitűdben és értékrendben hasonló vagy nagyon különböző csoportok élnek együtt. A diverzitási indexek alkalmazása különösen a dinamikus vizsgálatok esetében elengedhetetlen, hiszen a heterogenizálódás vagy homogenizálódás irányának és sebességének mérésére csak ezek kínálnak egzakt megoldást. Az indexértékek két időpont között különböző mértékben és esetenként különböző irányba is változhatnak, és ennek fontos jelentésmegkülönböztető szerepe lehet a diverzifikálódás hatásainak értékelésekor. Az optimális index kiválasztása a kutatási kontextuson múlik, de számos egyéb körülményt is mérlegelni kell. E tanulmány a választás megkönnyítéséhez igyekszik hozzájárulni azzal, hogy a magyar szakirodalomban elsőként számba veszi a diverzitási indexek alkalmazási lehetőségeit az etnicitáskutatásban.