Abstract
A regionális reziliencia egyik meghatározó tényezőjét a helyi innovációs potenciál és aktivitás adja, amelynek területi alapú vizsgálata szorosan kapcsolódik a földrajztudományhoz, az innovációföldrajzhoz. Az innovációföldrajz ugyanakkor korunk egyik fiatalabb tudományterülete, amely számos, alapfeltevéseiben is különböző elméletet alkotott az innováció megértésére. Kutatási célunk, hogy feltárjuk és egyes dimenzióiban számszerűsítsük az innováció kérdéskörének elmélettörténeti dinamikáját, rámutatva a paradigmák változásaira, a kétezres évek megközelítéseire, érintve a neoklasszikus elméleti modellek tökéletesen informált és racionális, optimalizáló vállalatait, a helyelméletek megközelítését, az ipari körzetek helyhez kötött elméleteit és a növekedési pólusok által jelölt háború utáni keynesiánus területi tervezési politika megközelítését. Elemzésünk kiterjed továbbá a tanuló régiók, a hálózatok, valamint az innovációs rendszerek kérdéskörére is, amely szempontok szintén kapcsolódnak az innovációs geográfia vizsgálati horizontjához. Ezen megközelítések tanulságai, valamint a földrajz kapcsolódó területeinek történeti és big data alapú elemzése haszonnal szolgálhat a területi tervezésben érintett szakemberek számára.