A határon átnyúló tanulmányi célú ingázás mint az intergenerációs társadalmi mobilitás eszköze

Abstract

A cikk a Nyugat-Dunántúlról Ausztriába irányuló tanulmányi célú ingázást vizsgálja. Első fele a diákok határon átívelő mobilitásának elterjedtségét és főbb jellemzőit mutatja be a 2011. évi Népszámlálás és a 2016. évi Mikrocenzus adatai alapján, majd – gyermeküket osztrák nevelési-oktatási intézménybe járató szülők körében készített interjúk eredményeire támaszkodva – a határátlépéssel járó tanulási célú ingázás okainak, céljainak, illetve előnyeinek és hátrányainak ismertetése következik. A leíró statisztikai elemzés eredményei azt mutatják, hogy Magyarországról a munkavállalási céllal ingázók népes csoportja mellett jelentős számú eltartott gyermek is átjár Ausztriába tanulni. A diákok határátlépéssel járó ingázása az ország más részein is jelentős, ugyanakkor az Ausztriába irányuló oktatási célú mobilitás ezektől lényegesen eltérő jelenség: a szülőkkel készült interjúk rámutatnak arra, hogy az intergenerációs társadalmi mobilitás egyik lehetséges csatornájának tekinthető. A szülők – saját elhatározásukból – már egészen fiatal korban ausztriai óvodába, általános vagy középiskolába íratják gyermeküket, jellemzően a nyelvtanulás és a későbbi munkavállalás reményében. E döntés mögött a szülőknek az a törekvése áll, hogy gyermekeiknek az iskoláztatás révén minél jobb esélyeket kínáljanak az életben való boldogulásra, számukra kedvezőbb lehetőségeket rejtő jövőt biztosítsanak. Az ausztriai taníttatás tehát távlati döntésnek számít. Összességében azonban úgy látszik, hogy a határ közelében élő családoknak csak töredéke dönt az osztrák iskoláztatás mellett. Ez a döntés részben a család anyagi helyzetének és társadalmi kapcsolatainak, részben pedig az ingázással töltött idő, és a tömegközlekedéshez való hozzáférés függvénye. Akik viszont külföldön iskoláztatják gyermeküket, elkötelezettek az iskolai képzés Ausztriában történő befejezése, valamint gyermekük későbbi külföldi munkavállalása mellett.