Szembenézni a végességgel – Haláltudatosság és fenntarthatósági átmenetek

Abstract

Tanulmányunk arra kíván rámutatni, hogy a jelenlegi fenntarthatatlan társadalmi berendezkedésünk alapjául szolgáló értékrendünk és a kultúránkra jellemző haláltagadás szoros kapcsolatban állnak egymással. A társadalom a halálszorongás enyhítésére az elkerülés és a figyelemelterelés stratégiáit kínálja, utóbbit kifejezetten a fogyasztáson keresztül. A fogyasztás célja ebben a tekintetben az egyéni önbecsülés növelése és a széleskörben elfogadott világkép megerősítése. Ebben a tanulmányban azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy hogyan tudunk ebből a nem fenntartható kulturális mintából egy haláltudatosabb és fenntarthatóbb kulturális mintára áttérni. Ez a kérdés azért is lényeges, mert kísérleti bizonyítékok támasztják alá, hogy a halállal való közvetlen szembesülés gyakran mélyreható viselkedés- és értékváltozásokhoz vezet. Ezek összhangban vannak azokkal a viselkedésmintákkal, amelyeket az ökológiai közgazdaságtan a fenntartható társadalmak alapvető elemeiként határoz meg. A tanulmány első része a téma társadalomelméleti hátterét tekinti át, úgy érvelve, hogy az individualizált, lehatárolt énképre helyezett túlzott hangsúly felerősíti a halálfélelem érzetét. A második rész egyrészt a rettegéskezelést (terror management theory), másrészt az alternatív megközelítésű, de azonos tőről fakadó önmeghaladás-kezelés elméletet (transcendence management theory) tárgyalja, amelyek eltérő módon közelítik meg a halálfélelemmel való megküzdés lehetőségét. Az ezt követő szakasz egy elméleti modellt mutat be, amely integrálja ezt a két kutatási irányzatot és társadalmi szinten értelmezi a modellből fakadó főbb következtetéseket. Ez a keretrendszer tekinthető a tanulmány fő hozzáadott értékének, mivel nemcsak a különböző megküzdési módok társadalmi dinamikáját ragadja meg, hanem lehetséges utakat is kínál a haláltudatosabb és fenntarthatóbb társadalmi berendezkedés felé történő elmozduláshoz.