A malignus daganatok és az ischaemiás stroke kapcsolata.

Abstract

Összefoglaló. A malignus daganatok és a stroke együttesen gyakran fordulnak elő a stroke tradicionális rizikófaktoraival (magas vérnyomás, hyperlipidaemia, cukorbetegség, elhízás, dohányzás) rendelkező betegekben. Az elmúlt évtized kutatási eredményei alátámasztották, hogy a rosszindulatú daganatban szenvedő betegekben szignifikánsan nagyobb a stroke kockázata. A malignus daganatokhoz társuló stroke a leggyakrabban a malignus daganat diagnózisát követő fél–egy év során jelentkezik. A kapcsolat a másik irányban is létezik: stroke-betegek követése során malignus daganat szignifikánsan gyakrabban jelent meg, mint a stroke-mentes kontrollcsoportban. A daganatot a leginkább a stroke utáni első hat hónapban diagnosztizálják. A korábban nem ismert rosszindulatú daganat időnként az akut stroke kezelése során derül ki. Ismeretlen eredetű stroke (cryptogen stroke) hátterében rosszindulatú tumorhoz társuló hiperkoagulabilitás is feltételezhető. A háttérben a leggyakrabban tüdőrák áll, ezt az emlőcarcinoma és a melanoma követi. Jelenleg nincs ajánlás a felismert malignus daganatok esetében a stroke primer prevenciójára. A malignus tumor mellett jelentkező akut ischaemiás stroke kezelésére a rekombináns szöveti plazminogénaktivátorral történő intravénás thrombolysis alkalmazható a várható túlélés és a vérzésveszély mérlegelésével; a mechanikus thrombectomia alkalmazásáról kevés az adat, irányelvszintű ajánlások még nincsenek. A másodlagos stroke-prevencióra a kis molekulasúlyú heparinnal történő antikoagulálást javasolják. Jelenleg még nem ismerjük pontos részleteiben a daganat által okozott hiperkoaguláció mechanizmusát, ezért még nem ismert, hogy mi a legjobb módszer tumoros betegeknél a stroke megelőzésére. Nincsenek jól definiált ajánlások arra sem, hogy milyen esetekben lenne indokolt tumorkeresés cryptogen stroke-os betegekben. Orv Hetil. 2022; 163(2): 43–51. Summary. Cancer and stroke occur in similar patient populations, and they have similar traditional risk factors (hypertension, hyperlipidemia, obesity, diabetes, and smoking), therefore, it is beneficial to study the relationship between cancer and stroke. Patients diagnosed with cancer have an increased incidence of acute ischemic cerebral events within the first 6 months up to a year post diagnosis. The reverse relationship is also true for patients diagnosed with stroke and then cancer. Interestingly, patients may have a stroke as their first indication to an underlying developing cancer and will most often be diagnosed with cancer sometime within six months to a year after the cerebral incident. When cancer is diagnosed immediately after a cryptogenic stroke (unknown etiology), the stroke may be a result of cancer-associated hypercoagulability. The most common malignancies observed in the cancer-stroke patients are lung, breast and melanoma. Currently, there are no pharmacologic recommendations for primary stroke prevention in cancer patients. For acute ischemic stroke, life expectancy and the potential for hemorrhagic complications should be considered when deciding on thrombolytic treatment. Only a few case series have been reported on mechanical thrombectomy in malignancies, and there are no guideline recommendations yet. Secondary prevention is advised through low molecular weight heparin. Understanding cancer-associated hypercoagulability and the ways we can prevent the combined effects of cancer and stroke is a crucial gap that requires further studies. Additionally, guides to aid in the recognition of underlying malignancy in patients suffering from cryptogenic stroke need to be established. Orv Hetil. 2022; 163(2): 43–51.