A szteroidterápia hatása az intraocularis nyomásra

Abstract

A glükokortikoszteroidok a szemészeti és szisztémás gyulladásos betegségek kezelésében is kulcsfontosságú gyulladáscsökkentők. Hosszan tartó alkalmazásuk azonban szemnyomás-emelkedést és ennek talaján glaucomás neuropathiát okozhat, mely potenciálisan akár vaksággal fenyegető szemészeti szövődmény. A szteroidterápia nemcsak szemészeti készítmények alkalmazásakor emelheti meg a szemnyomást, hanem más alkalmazási módokban is: inhalációs, intranasalis, szisztémás. Jelen közleményünk célul tűzte ki, hogy a legfontosabb irodalmi eredmények és saját klinikai tapasztalataink alapján összefoglaló áttekintést adjon a szteroidterápia indukálta iatrogén glaucoma etiológiájáról, diagnosztikájáról és kezelési lehetőségeiről, részletesen kitérve a különböző kortikoszteroidkezelések alkalmazási módjainak összehasonlítására. A szteroidterápia alkalmazását már kevés szakterületen lehet elkerülni, ezért fontos, hogy ahol elnyújtott szteroidterápia szükséges, minden szakorvosnak gondolnia kell a szteroidok szemnyomásemelő hatására is. A szteroidok szemnyomásemelő hatása függ a hatóanyag típusától, a beadás módjától és az alkalmazás idejétől. Alkalmazási területtől függetlenül rendszeres szemészeti kontroll szükséges, különös tekintettel a glaucomás anamnézisre, hisz a tartós szemnyomás-emelkedés a látóidegrostok visszafordíthatatlan, végső soron akár vakságot okozó károsodását válthatja ki. A szövődmény felismerésének nehézségét fokozza, hogy a szemnyomás általában tünet- és fájdalommentesen emelkedik meg. Amikor a szteroidterápiát nem lehet elkerülni, a lehető legkevésbé szemnyomásemelő hatóanyagot a lehető legrövidebb ideig kell választani a lehető legalacsonyabb dózissal. Amennyiben a szemnyomás-emelkedést nem lehet uralni konzervatív módon, műtéti megoldás jöhet szóba. Orv Hetil. 2022; 163(34): 1345–1352.