Affiliation:
1. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Parodontológiai Klinika Budapest, Szentkirályi u. 47., 1088 Magyarország
2. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati és Onkológiai Klinika Budapest Magyarország
Abstract
Az osteoporosis a civilizált világban az ötven évesnél idősebb korosztályban az
egyik leggyakoribb, az életminőséget súlyosan rontó állapot. A csonttömegvesztés
megelőzésében és kezelésében ma a legelterjedtebb az antireszorptív gyógyszerek
alkalmazása, amelyek az osteoclastok blokkolása révén lassítják a csonttömeg
vesztését. Az antireszorptív kezelés egyik, bár nem gyakori vezető mellékhatása
az invazív szájsebészeti beavatkozások után előforduló csontnekrózis, amely
„medication-related osteonecrosis of the jaw (MRONJ)” néven szerepel az
angolszász irodalomban. Az osteoporosis kezelésében az utóbbi két évtizedben
fokozatosan egyre nagyobb teret követelnek maguknak az anabolikus
hormonkészítmények, elsősorban a rekombináns humán parathormon (1–34)
alkalmazása. E hormonkészítmény teriparatid néven már több mint két évtizede van
klinikai alkalmazásban. Egyes közlemények szerint a teriparatid hatásosabb a
csontsűrűség megtartásában és a patológiás csonttörések kezelésében, mint az
antireszorptív gyógyszerek. Igazolt, hogy a napi egyszeri dózisban adott
parathormon fokozza az összehangolt csontátépülést, és a folyamatot a
csontképzés irányába tolja el. Számos állatkísérlet és humán klinikai
vizsgálatok igazolták, hogy a szisztémásan, napi egyszeri dózisban adott
teriparatid gyorsította a callusképződést, lerövidítette a gyógyulási időt, és
egyben javultak a csont mechanikai tulajdonságai is. A parathormon ún.
„off-label” indikációja azonban még mindig nem megalapozott. Ugyanakkor egyre
több olyan adat gyűlt össze a nemzetközi irodalomban, miszerint a teriparatid
hatásos az egyébként hagyományos kezelésre rezisztens, gyógyszer okozta
állcsontnekrózis gyógyításában is. A közlemény célja összefoglalni a parathormon
anabolikus farmakológiai hatásával kapcsolatos irodalmat és az elmúlt évtizedben
az irodalomban közölt eredmények alapján a parathormon alkalmazásával az
antireszorptív gyógyszerek okozta állcsontnekrózisok terápiájában elért
eredményeket. Az elmúlt 15 évben megjelent nagyszámú esetközlemény és a limitált
számú klinikai vizsgálat eredményei alapján feltételezhető, hogy a
teriparatidkészítményeket alkalmazni lehetne a hagyományos kezelésre rezisztens
állcsontnekrózisok kezelésében is. Ám még további randomizált, kontrollált
klinikai vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kimondható legyen: a teriparatid
valóban hatékony és biztonságos kezelési alternatíva lenne a hagyományos
kezelésre nem reagáló, gyógyszer okozta állcsontnekrózis-esetek kezelésében. Orv
Hetil. 2023; 164(36): 1406–1415.