Infrarenalis aorta és arteria iliaca communis aneurysmák elektív endovascularis kezelésének eredményei

Abstract

Bevezetés: Napjainkban az infrarenalis aorta aneurysmák miatt végzett beavatkozások háromnegyede endovascularisan történik, melynél a nyitott műtéthez képest alacsonyabb perioperatív morbiditással és mortalitással, rövidebb kórházi tartózkodással, kevesebb korai szövődménnyel, de több hosszú távú komplikációval számolhatunk. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Érsebészeti Klinikáján 2010 és 2020 között infrarenalis aorta és/vagy arteria iliaca communis aneurysma miatt végzett elektív sztentgraftbeültetések eredményeit vizsgáltuk. Módszer: Retrospektív analízisünkben a betegek demográfiai adatai, társbetegségei, a halálozás, a hospitalizációs idő és a posztoperatív intenzív osztályos megfigyelés időtartama mellett vizsgáltuk az intraoperatív, korai és késői szövődményeket, illetve a közöttük fennálló összefüggéseket. Eredmények: 274 eset került beválogatásra. Intraoperatív szövődményt 42 alkalommal (15,33%) észleltünk, 7 esetben (2,56%) endoleaket. A korai időszakban 9 (3,28%), a posztoperatív első évben 14 betegünk hunyt el (5,11%). A korai szövődmények között 3 endoleaket (1,09%) és 1 aneurysmazsák-rupturát (0,36%) detektáltunk. A sztentgraftspecifikus szövődmények közül a leggyakoribbak az endoleak voltak (n = 68, 24,82%). A vizsgálati periódus során az intenzív osztályra helyezett betegek száma és a hospitalizációs idő is szignifikánsan csökkent. Diabetes mellitus mellett szignifikánsan ritkábbak voltak a korai szövődmények, dohányzás mellett közel kétszeres, hyperlipidaemia mellett viszont kétharmadnyi volt a sztentgraftspecifikus szövődmények esélye. Következtetés: A vizsgálati periódusban klinikánkon infrarenalis elektív sztentgraftbeültetéseknél rövidült a hospitalizációs idő, egyre kevesebb beteg került intenzív osztályos posztoperatív megfigyelésre, míg kapcsolatot találtunk a dohányzás, a diabetes és a hyperlipidaemia jelenléte, valamint a szövődmények megjelenési esélye között. Fontos kiemelni azonban, hogy az endovascularis eszközök rapid fejlődése és az alacsony esetszám miatt a speciális szövődmények hatékony követési és kezelési stratégiájának meghatározása sokszor individuális döntést igényel. Orv Hetil. 2023; 164(50): 1993–2000.