A vesefunkció hatása a gyógyszeres terápia optimalizálására és a mortalitásra csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben

Abstract

Bevezetés: Csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFrEF) szenvedő betegekben az irányelvekben javasolt gyógyszeres terápia bevezetésének és a céldózis elérésének egyik fő limitáló tényezője a vesefunkció-károsodás. Célkitűzés: Egycentrumos, retrospektív vizsgálatunk célja a kombinált neurohormonális antagonista hármas terápia (RASi: ACEI/ARB/ARNI + béta-blokkoló + MRA) alkalmazási arányának, valamint a 12 hónapos összmortalitásnak az elemzése a vesefunkció-károsodás súlyosságának függvényében, szívelégtelenség klinikai tünetegyüttese miatt hospitalizált HFrEF-betegpopulációban. Módszer: Tercier kardiológiai centrumunk Szívelégtelenség Részlegén 2019 és 2021 között hospitalizált, konszekutív HFrEF-betegpopuláció adatait elemeztük. A hármas terápia alkalmazási gyakoriságát a kórházi elbocsátáskor, a felvételi becsült glomerularis filtrációs ráta (eGFR) alapján felállított öt alcsoportban (eGFR≥90, eGFR = 60–89, eGFR = 45–59, eGFR = 30–44, eGFR<30 ml/min/1,73 m2) khi-négyzet-próbával, a mortalitásbeli különbségeket Kaplan–Meier-analízissel és log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: Vizsgálatunkban 257 beteg adatait elemeztük. A felvételi medián eGFR 57 (39–75) ml/min/1,73 m2 volt, a betegek 54%-a 60 ml/min/1,73 m2 alatti eGFR-rel rendelkezett. A bevont betegek aránya az eGFR≥90, 60–89, 45–59, 30–44, <30 ml/min/1,73 m2 csoportokban 12%, 34%, 18%, 21%, 15% volt. Reguláris dialízisben 2%-uk részesült. Bár a teljes betegcsoport kiemelkedően nagy arányban részesült hármas terápiában (77%), az előrehaladott vesefunkció-károsodás a hármas terápia szignifikánsan kisebb alkalmazási arányához vezetett (94%, 86%, 91%, 70%, 34%, p<0,0001). Mind a RASi- (100%, 98%, 96%, 89%, 50%, p<0,0001), mind a béta-blokkoló (94%, 88%, 96%, 79%, 68%; p = 0,003), mind az MRA- (97%, 99%, 98%, 94%, 82%; p = 0,001) kezelés alkalmazási aránya különbözött az alcsoportokban. A 12 hónapos összmortalitás 23% volt a teljes kohorszban. A halálozási ráta nagyobbnak bizonyult az előrehaladott vesefunkció-károsodásban szenvedő betegek esetén (3%, 15%, 22%, 31%, 46%, p<0,0001). Következtetés: Eredményeink alapján a teljes betegcsoport kiemelkedően nagy arányban részesült hármas terápiában, azonban az előrehaladott vesefunkció-károsodás a hármas terápia szignifikánsan kisebb alkalmazási arányához vezetett, mely kedvezőtlenebb túléléssel párosult. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy még előrehaladott vesefunkció-károsodás esetén is meg kell kísérelni a HFrEF kezelésében stratégiai fontosságú készítmények széles körű alkalmazását. Orv Hetil. 2023; 164(35): 1387–1396.