Affiliation:
1. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Központ, I. Sz. Belgyógyászati Klinika Pécs, Pacsirta u. 1., 7624 Magyarország
2. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Központ, II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai, Diabetológiai Centrum Pécs Magyarország
Abstract
Az alkoholos májbetegség a májkárosodás spektrumát jelenti a steatosistól a
steatohepatitisen és fibrosison át a cirrhosisig és a hepatocellularis
carcinomáig. Progressziója függ az alkoholfogyasztás és a májbetegség
súlyosságától, valamint kockázati tényezőktől, mint genetikai hajlam, női
fogékonyság, dohányzás, elhízás, vírusinfekció. Alkoholos májbeteg esetén
valójában két kórképet kell diagnosztizálni és kezelni: egyrészt az ártalmas
alkoholfogyasztást (alkoholhasználati zavart), másrészt magát a májbetegséget,
és mindebben elsőrendű fontosságú az absztinencia elérése és fenntartása.
Mindkét kórállapotra vonatkozóan ismertek biomarkerek, nem invazív diagnosztikus
tesztek. Az absztinencia elérésében farmakológiai és pszichológiai intervenciók
alkalmazhatók, míg a májbetegség terápiájában a fő célpontok a gyulladás és az
oxidatív stressz csökkentése, a sejtkárosodás és a fibrosis gátlása, a
regeneráció támogatása és a máj–bél-tengely működésének helyreállítása. Az
alkoholos hepatitisben és cirrhosisban szenvedő betegek kezelése gyakran igényli
az intenzív pszichológiai-addiktológiai támogatást, amely a legjobban a
„multidiszciplináris integrált ellátási modellben” valósulhat meg. A
belgyógyászati (kortikoszteroid-) kezelésre nem reagáló súlyos alkoholos
hepatitises betegek számára – gondos szelekciót követően – a „korai
májtranszplantáció” jelenthet megoldást. Orv Hetil. 2023; 164(47):
1846–1864.