A tünetmentes hasiaorta-aneurysma szűrővizsgálata az alapellátásban

Abstract

Bevezetés: A hasiaorta-aneurysma prevalenciája hazánkban nem ismert pontosan, de tekintettel a cardiovascularis betegségek nyugati országokéhoz hasonló (vagy annál némileg rosszabb) előfordulására, a 65 évnél idősebb lakosság körében a hazai prevalencia is 1,3–3,3%-ra tehető, 4 : 1 férfidominanciával. A betegség aranystandardnak számító szűrővizsgálata a B-módú „hasi” ultrahangvizsgálat. Hazánkban jelenleg ennek a kórképnek nincs intézményesített szűrése, feltehetően többek között azért, mert a járóbeteg-ellátás szűkös emberi erőforrásai az elviekben rendelkezésre álló készségbázis és eszközpark ellenére nincs készen a közel 400 000 fős rizikócsoport fogadására. Célkitűzés: Az alapellátást fejlesztő, központi eszközbeszerzésnek hála jelenleg a hazai háziorvosi praxisok egyhatodában (mintegy 1000 készülék), a közeljövőben remélhetőleg negyedében (további 600 készülék), azaz a praxisközösségek harmadában elérhető (lesz) a B-módra alkalmas, konvex fejjel rendelkező ultrahangkészülék. Prospektív obszervációs módszerrel azt kívánjuk vizsgálni, hogy biztonságosan beilleszthető-e a folyamatos felnőtt háziorvosi ellátásba a 65 év feletti férfiak hasiaorta-aneurysma szűrése. Modellünk arra az elgondolásra épül, hogy a háziorvosi rendeléseken random/előjegyzéssel megjelenő, 65 év feletti populáció jelentős átfedést mutat a szűrni kívánt betegség rizikócsoportjával. Módszer: A Magyar Radiológiai Társaság és a Háziorvosi Szakmai Kollégium konszenzusa alapján ágy melletti ultrahangvizsgálati oktatási anyagot készítettünk. Akkreditálást követően 150 háziorvost oktattunk, majd a résztvevők számára jártassági vizsgát szerveztünk. „convenience sampling” módszerrel 10, korábban jártasságot szerzett (korábbi szakvizsga, külföldi/hazai tapasztalat) és validált ultrahangkészülékkel rendelkező háziorvos bevonásával 2 hónapos pilotprojektet indítunk, amelynek során minden délelőtti/délutáni háziorvosi rendelésen elvégeznénk a beválogatási kritériumoknak megfelelő páciensek fókuszált hasiaortaaneurysma-szűrését. ’crossover’ jelleggel 5-5 praxisban, 1 hónapig egyrészt behívásos alapon (klasszikus modell), másrészt a normálgyakorlat során jelentkező (előjegyzett és „beeső”) betegeken végeznénk ágy melletti ultrahangvizsgálatot (POCUS), majd 1 hónap múlva megcserélnénk a vizsgálati karokat. Elsődleges végpontként vizsgálni fogjuk az ellátással töltött időt, így a betegbiztonságot, valamint másodlagos végpontként mérnénk az ellátókra nehezedő többletterhelést és a betegelégedettséget is. Eredmények: Kutatásunk újszerű, korábbi tanulmányok nem hasonlították össze a behívásos vs. beeső hasianeurysma-szűrési modelleket az alapellátásban. Megbeszélés: Amennyiben bebizonyosodik, hogy a szervezett szűrővizsgálat nem eredményez szignifikánsan több vizsgálatot, mint az úgynevezett „beeső – drop-in” modell, akkor a módszer könnyedén a betegbiztonság veszélyeztetése nélkül beilleszthető a hazai háziorvosi rutinba. Kérdőíves elemzésünk igazolhatja/cáfolhatja, hogy a vizsgálat rontja-e az ellátók resilientiáját, illetve a szűrés betegelégedettségre gyakorolt hatását. Következtetés: Reményeink szerint a potenciálisan kiszűrt/megmentett életek nemzetgazdasági nyeresége, a háziorvosok készségbázisának fejlesztése és a várhatóan pozitív betegélmény igazolhatja a ráfordított erőforrásokat. Orv Hetil. 2024; 165(34): 1332–1339.