Microchimaerismus kimutatása nagy érzékenységű droplet digitális PCR technikával és szerepe a vérképzőőssejt-transzplantált betegek monitorozásában

Abstract

Bevezetés: Az allogén haemopoeticusőssejt-transzplantáción átesett betegek esetében betegségspecifikus biomarker nem mindig áll rendelkezésre, ekkor a beteg állapota chimaerismusvizsgálattal monitorozható, amely tájékoztatást ad a relapsusról, a vérképző sejtek megtapadásáról és a recipienseredetű vérképzésről. A klinikai chimaerismus, vagyis két vagy több különböző egyén sejtjeinek egymás melletti jelenléte, többféle módszerrel mutatható ki. A „short tandem repeat”-ek (STR) detektálásán alapuló fragmensanalízis-módszerrel legkevesebb 1–5% recipiensarány, ezzel szemben az érzékenyebb és pontosabb módszerekkel már a microchimaerismus (<1%) is kimutatható. Célkitűzés: A microchimaerismus detektálására alkalmas deletiós insertiós polimorfizmusok (DIP) jelenlétén alapuló módszer bevezetése és beállítása droplet digitális PCR (ddPCR-) technikával, illetve az STR- és a DIP módszerrel mért eredmények összehasonlítása. Módszer: A beállítás önkéntesek (n = 6) genomiális DNS-éből, mesterséges, kevert chimaeraminták előállításával történt, melyek során vakpróba és kimutathatósági határértékeket (LoB, LoD) számítottunk. Az STR- és a DIP-módszer mérési eredményeit korreláltattuk egymással (n = 48 recipiens, 146 minta), és informativitási értéket számítottunk 403 transzplantációs esetet felhasználva. A rutinvizsgálatok elvégzéséhez és a számításokhoz 8 DIP- és egy további, Y-kromoszóma-specifikus markert használtunk. A relapsus korai kimutatására retrospektív vizsgálatot végeztünk. Eredmények: A bevezetett ddPCR-módszer megbízható, és kifejezett korrelációt mutatott az STR-vizsgálat eredményeivel az 1–100% kevert chimaerismustartományban (R2 = 0,988; n = 146 minta). A gyakorlati alkalmazhatóságot jellemző informativitási érték egy donorral történt transzplantáció esetében 96%-os, vagyis igen nagy valószínűséggel, legalább 1 markerrel detektálni tudtuk a kevert chimaeraállapotot. Az új módszerrel lerövidült a mintaátfordulási idő, és 1–1,5 nagyságrenddel javult a kimutathatósági határ az STR-technikához képest. Következtetés: Rendszeres ddPCR-monitorozással bizonyos esetekben még a klinikai relapsus megjelenése előtt, korai szakaszban előre jelezhető a betegség kiújulása. A ddPCR-rel végzett, nagy érzékenységű chimaerismusvizsgálat lehetséges alkalmazási területei: haemopoeticusőssejt-mikrotranszplantáció, szolidszerv-transzplantáció után a graftkilökődés korai kimutatása, illetve autoimmun betegségek és várandósság alatt előforduló microchimaerismust célzó kutatások. Orv Hetil. 2024; 165(8): 297–308.