Abstract
Dél-Korea rendkívül gyors urbanizációja, különösen Szöul népességének növekedése az 1960-as években számos területrendezési megoldás bevezetésére késztette az ország vezetését, melyek közül legmaradandóbbnak az 1971-ben életre hívott zöldöv bizonyult. A tanulmányban elsőként röviden felvázoljuk a Szöult érintő népességkoncentráció változását, majd az urbanizáció okozta társadalmi-gazdasági és ökológiai problémák kezelésére bevezetett területi szabályozás eszközeit és azok hatását vitatjuk meg, különös tekintettel a gazdasági korlátozásokra és az intézmények területi szabályozására. A tanulmány második felében a Szöul központjától tizenöt kilométerre fekvő, s mintegy tíz kilométer széles zöldöv kialakításáról esik szó.
A zöldövnek elsődlegesen nemzetbiztonsági célja volt, mert Szöul közel fekszik az északi határhoz, s csak másodlagosan szolgálta a városi szétterülés megakadályozását, a város körüli illegális nyomornegyedek felszámolását és egyéb célokat. A londoni példa nyomán, több ütemben létesített zöldöv több előnye, így a levegő minőségére, a hőháztartásra és a biodiverzitásra gyakorolt kedvező hatása mellett több problémát is okoz. A zöldövnek köszönhető decentralizáció csupán részleges eredményeket ért el: a külső területek fejlődésével növekvő infrastrukturális (utak, vasutak), társadalmi (ingázás számának és idejének növekedése) és környezeti (levegőszennyezés) költségeket teremtett. Közvetett módon a zöldöv a termelékenységet is csökkentette, ráadásul a kevésbé értékes területek megőrzése a külső, értékesebb területek rovására történt. Az elmúlt évtizedekben többen is elemezték a zöldöv gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásait, e munkák alapján, és a zöldöv másodlagos hatását, így a Szöulban legutóbb bevezetett környezetvédő programokat is figyelembe véve, összességében pozitívan értékeljük a zöldöv társadalmi-gazdasági hatásait.